| Az a bizonyos
vörös…hát igen…ismerek egy ördögi inget…megidéz bennem ezt-azt, mikor viselőjén
meglátom….
A spanyol költészet
különleges alakját idézte meg ezúttal.. | 
|
Federico
García Lorca: Siratóének …..
Ez
a költemény nemcsak a torreádornak biztosít halhatatlanságot, hanem - a benne
megnyilatkozó személyesség folytán - a költő siratója is. A torreádor, aki 1934
augusztusában az egyik arénában halálosan megsebesült, andalúziai volt, mint a
költő s mint az őt halálra sebző bika. Úgy tudom, a legjobb barátok voltak.
A
spanyol nép világában ősi izgalom a bikaviadal.
A Torreádorsirató ritmikájában, hangjában és hangulatában benne él a népi sirató, a haláltánc
és a népi kórusok világa, de belejátszanak muzsikájába a spanyol zene
kísérőhangszerei: a gitár
rezdülése, a síp és a kasztanyetta hangjai. A görög tragédiával
tart rokonságot ez a vers, de el is tér tőle, akárcsak a klasszikus spanyol
dráma szemléletétől: itt a végzet egyértelmű halál képében jelenik meg,
felemelő, megnyugtató momentum nélkül, távlattalanul. Lorca életművének
jelentős részét az élénk, világos színek jellemzik, a siratóban két szín
uralkodik: a fehér és a
fekete. (Ó,
fehér fal, Spanyolország! Ó, kín fekete bikái!)
A 220 soros költemény a középkor jellegzetes műfajában íródott, hősi elégia.
"Nem akarom látni!
Tárul a hold, gőzölögnek
felhők
lankadt lovacskái,
álomi
arénán fűzek
hajlanak
le korlátig.Nem akarom látni!
Emlék perzsel, szóljon bárki:
függönyözze
el parányi
virágaival
a jázmin!
Nem
akarom látni!
….
Nem.
Nem
akarom látni!
Mert
nincs kehely, hogy vére beleférne,
nincs fecskeszáj,
hogy forrását inná ki,
nincs
zúzmara, hogy csillaggá fagyassza,
nincs
dal s liliom buzgását elállni,
nincs
kristály s színezüst, hogy beborítsa.
Nem.
Nem
akarom látni!”
/részlet/
A bikaviadal kedvelt témája a
művészeteknek. Hemingway: Fiesta vagy másképp The sun also rises c. hosszú
elbeszélése is megható történetet mond el a látványosságként kezelt
bikaviadalokról, ám az egyszrű történet mögött meghúzódik a boldogtalan,
unatkozó ember is.
