|
A tökuncsi szó a fiatalok bizalmas szóhasználatában bukkant fel, jelentése:
’nagyon unalmas’.
A tök- előtag már évtizedek óta betölt fokhatározói jelentést bizonyos
összetételekben (tökrészeg, tökmindegy, töksötét, tökhülye stb.), az uncsi
viszont a kicsinyítő képzős szavaknak abba a csoportjába sorolható, amelyeknek
csonka a tövük (nagyi, fagyi, csoki, gimi stb.), azzal, hogy nem főnév, mint
ezek zöme, hanem melléknév.
A tökrészeg a holtrészeg szinonimája a bizalmas közlésben (egészen pontosan azt
jelenti, hogy ’az öntudatlanságig részeg’). A tökmindegy a vulgáris beszédben
szerepel ’teljesen mindegy’ értelemben, leginkább állítmányként használják.
Például: Nekem ez tökmindegy. A töksötét a koromsötét megfelelője (a ’teljesen
sötét’ jelentést fejezi ki). A tökhülye melléknév durva stílusminősítésű,
nagyon ostoba, rendkívül buta emberre vonatkoztatják. Ritkábban előfordul még a
tökjó, a tökegyszerű, a tökjózan az ismertebb marhajó, pofonegyszerű, színjózan
helyett. A tökjó vagy marhajó értelme ’nagyon jó’, a tökegyszerű vagy
pofonegyszerű igen egyszerűre utal, a tökjózan vagy színjózan teljesen józan
emberre vonatkozik.
Vannak, akik ezt a tök- előtagot a ’mezőgazdasági növény’ alapjelentésű tök
főnévvel hozzák összefüggésbe, mondván, hogy ’buta ember’ értelemben való
használata nyomán alakultak ki ezek az összetételek, és nemcsak a tökfejű,
tökagyú, tökfilkó, tökkelütött van vele kapcsolatban. Valószínűbbnek látszik
azonban, hogy a tökéletes melléknévnek rövidített alakjával van dolgunk, amely
ennek gyakran gúnyos ’valamely tulajdonságot a lehető legnagyobb mértékben
megtestesítő’ jelentését vette át. Így a tökéletes hülye szókapcsolatból lett a
tökhülye. Gyakran a tökéletes szónak –n ragos alakját helyettesíti a tök
rövidítés. Ennek megfelelően jött létre a tökéletesen részeg szintagmából a
tökrészeg, a tökéletesen mindegy szókapcsolatból pedig a tökmindegy.
Érdekes jelenség, hogy a tök hangzásbeli párja, a dög is hordoz fokozó
jelentést (erre leginkább durva stílusminősítésű szavakban kerül sor). Ez jut
kifejezésre a dög nehéz szókapcsolatban, a dögfáradt, a dögerős, dögunalmas
összetételben stb. A dög nehéz ’nagyon nehéz’ értelemben fordul elő, a
dögfáradt jelentése ’nagyon fáradt’, illetve ’holtfáradt’, a dögerős nem más,
mint ’igen erős’, a dögunalmas annyi, mint ’nagyon unalmas’. Noha kézenfekvőnek
látszik a tök és a dög szónak az összekapcsolása, nem biztos, hogy közvetlen
összefüggésben vannak egymással, ugyanis a népnyelv több szóláshasonlatban is
szerepelteti a dögfőnevet (nehéz, mint a dög; büdös, mint a dög; annyi van,
mint a dög; rest, mint a dög), ezekből is keletkeztek vagy keletkezhettek
összetételek.
Az előbbiekhez hasonló fokozó értelme lehet még a szín- előtagnak is. A már
említett színjózanon kívül ide sorolható a színarany, a színezüst, a színhús, a
színigaz, a színmagyar, a színméz, a színötös, a színtiszta stb. A színarany a
’tiszta arany’ jelentésnek felel meg, a színezüst pedig a ’tiszta ezüstnek’. A
színhús a csont és (rendszerint) zsírréteg nélküli hús kereskedelmi
megnevezése. A színigaz teljesen igaz állításra vonatkozik. A színmagyar
jelentése ’tiszta magyar’. A színméz a sejtekből magától kicsurgó, legtisztább
mézre utal. A színötös olyan iskolai bizonyítványt jelöl, amelyben csak kitűnő
osztályzatok vannak. A színtiszta elsősorban olyan dologra vonatkozik, amely
semmi szennyező anyagot nem tartalmaz, a népnyelv kizárólag a szóban forgó
anyagot tartalmazó készítményre utal vele, a túlzó szóhasználatban pedig a
csupa, merő szinonimájaként szerepel.
MOLNÁR CSIKÓS Lászlóa
|
