Kuktin Erzsébet magyartanárnő oldala

Vegyük először A Tisza című verset. Nagy J. Béla germanizmusként kárhoztatja a -nál, -nél ragnak időhatározói használatát. Pedig egészen közönséges a népnyelvben és a köznyelvben a holdvilágnál, holdfénynél, napvilágnál, napfénynél kifejezés. De Petőfi versében voltaképpen nem is csupán időhatározóról van szó. Sokkal többről. A költő ott áll a Tisza partján, és gyönyörködik abban a festményszerű látványban, amit a tiszai táj nyújt a lenyugvó nap suga­raitól megvilágítva. Késő délutáni séta közben hirtelen megtorpan, és megáll egy lenyűgöző természeti tüneménynél: a nyári napnak alkonyulatánál.

Nézzük a másik verset. Nagy J. Béla hibáztatja az „est óráinál” kifejezést mint idegenszerű­séget, és szerinte magyarul csak így helyes: „az est óráiban, az esti órákban”. A ‑nál, -nél ragos kifejezéseket a múlt században még a nyelvtanírók se hibáztatták, és olyan alakokat is helyesnek tartottak, amiket később a nyelvművelők szigorúan elítéltek. Ez a józan fölfogás egészen érthető, hiszen régebbi időkből is idézhetünk időhatározói kifejezéseket -nál, -nél raggal. Például: „Kegyelmed levelét énnekem kedden gyertyavilágnál hozták” (1548); „A hadakkal talán még napvilágnál az diószegi erdőnél lehetek” (Nyelvtörténeti szótár). S ha az idegenszerűséget is megpiszkáljuk egy kicsit, akkor a német szótárban böngészve ezt találjuk: „in den vorgerückten Abendstunden”, ami szó szerint lefordítva így adható vissza: „A késő esti órákban.” Tehát nem az est óráinál.

A nyelvhelyességi kézikönyvek szerzői állandóan arról panaszkodnak, hogy „baj van a ragokkal”. Bosszús hangon kárhoztatják ezt vagy amazt a ragot, amiért túllépi hatókörét, elfoglalja más ragok helyét, terjeszkedik azok rovására.

A magyar nyelvnek több mint húsz ragja van. Sokkal több, mint egy sereg más nyelvben. Hogyan lehet olyan célt kitűzni, hogy minden ragnak milliméter pontossággal kijelöljük azt a területet, amelyen belül működhet, S amelyen kívül nincs joga működni? Gyakori jelenség, hogy ugyanaz a szó két ragot is kaphat ugyanabban a jelentésben. Szokták mondani: temetőben és temetőn („Ily késő éjszaka ki jár Ott kinn a temetőn?”), erdőben és erdőn. Azt mondjuk: télen, nyáron, de tavasszal, ősszel; iskolában, de főiskolán stb. stb.

Néhány ragunk például a hol, hová, honnan hármas irányú rendszerben helyezkedik el. A -nál, -nél rag a -tól, -től és -hoz, -hez, -höz raggal alkot egy csoportot. Az utóbbi két rag használata tehát könnyen befolyásolhatja a -nál, -nél használatát. Nem kell mindjárt a német bei hatására gyanakodnunk. Például: „Egy órás vita után jutottak el a harmadik kérdés tárgyalásához. Ennek a kérdésnek a tárgyalásánál arra is tekintettel voltak, hogy...”

A -nál, -nél rag használatának nyelvhelyességi kérdéseiről Imre Samu írt egy jól áttekinthető tanulmányt a Magyar Nyelvőr 1957-es évfolyamában. Megállapítja, hogy a -nál, -nél rag használatával kapcsolatban a bíráló cikkek meglehetősen határozott álláspontot fogfainak el. Ennek ellenére nem rajzolódik ki belőlük egységes kép. Közös hibájuk ezeknek az írásoknak, hogy a szerzők nem vizsgálják meg részletesebben a kérdést, többnyire egy-két általános rosszalló megjegyzésre szorítkoznak, és nem adnak az olvasók számára olyan tanácsokat, utasításokat, amelyek a -nál, -nél rag használatának útvesztőjében valamennyire eligazítanák őket. Ehhez járul még, hogy a nyelvművelő folyóiratokban és kézikönyvekben is nemegyszer találhatunk megrótt -nál, -nél ragos kifejezéseket, ráadásul olyan nyelvészek írásaiban, akik kárhoztatták másoknál ezeket a kifejezéseket.

Imre Samu pontokba foglalva részletesen meghatározza a -nál, -nél rag használati körét. Tanulmányát alapul véve, itt csak azokat a funkciókat sorolom föl, amiket az eddigi kárhoztatásokkal szemben helyesnek kell tartanunk.

A -nál, -nél ragos névszók nem valódi helyhatározói jelentésben már a régi nyelvben is megtalálhatók. A múlt század második negyedében már elég gyakoriak, és használatuk azóta még inkább kiszélesedett. Mégpedig nem annyira a német bei hatására, hanem más okból kifolyólag. Megfigyelhetjük ugyanis, hogy a -nál, -nél nem jelöli meg olyan konkrétan a cselekvés helyét, mint például a -ban, -ben vagy az -on, -en, -ön, hanem ezeknél sokkal határo­zatlanabb, lazább a helyviszonyítása. Éppen ezért alkalmasabb több más ragunknál arra, hogy finom árnyalati jelentéskülönbségeket fejezzünk ki vele. Néhány példa:

„A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza” (Petőfi: Az Alföld); „Mért szállong a turul s ölyű... Széles Dunának partinál” (Arany: Keveháza); „Lent a hegy tövénél nagy népsokaság hullámzott” (Mikszáth: A Noszty fiú); „derülten folyt a munka jobbágynál, cselédnél” (Fáy András: A Bélteky ház); „cimbalmot is csak a cigányoknál láttunk” (Veres Péter: Pályamunkások); „Richard még egy hóig marad a királyi testőrségnél... Innen lépjen át a lovassághoz” (Jókai: A kőszívű ember fiai); „Maradjunk továbbra is a tárgyilagos meg­állapításoknál” (Illyés: Puszták népe).

Jelentésbeli különbséget fejez ki a -nál, -nél rag a -ban, -ben, illetve az -on, -en, -ön raggal szemben a következő mondatokban: „Két cikkem is jelent meg a Kortársban”; „Korrektori megbízást vállaltam a Kortársnál, „Majdnem két órát töltöttem a rendőrségen”; „Három évig voltam a rendőrségnél”; „A vasúton dolgozom” (= a pályatesten); „A vasútnál dolgozom” (a vállalat kötelékében); „Aki a munkásokhoz jó ember volt, az nem melegedett meg az államnál” (Veres Péter: A pályamunkások).

Vannak szavak, amelyekhez a nyelvszokást követve fűzzük hozzá a -nál, -nél ragot (vö. az iskolában és a főiskolán). Ilyen például a vállalat és a tanács (mint hatóság). „András gyárban dolgozik, az öccse egy tudományos intézetben, sógora pedig a vendéglátóipari vállalatnál kapott állást”; „Már jártam a Pénzügyminisztériumban és a Fővárosi Tanácsnál is.”

A dogmatikus nyelvművelők a -nál, -nél rag időhatározói használatát hibáztatták a leg­élesebben. Pedig ez az időhatározói használat a legtermészetesebb módon fejlődhetett ki minden német befolyás nélkül. Elvont fogalmat jelölő szavak -nál, -nél raggal kifejezhetik azt az időpontot, amelyhez érve a cselekvés bekövetkezik: „e szavaknál leesett a lováról” (Eötvös József: Magyarország 1514-ben); „A pincér a második félliter bornál felgyújtotta a háromágú csillárt” (Németh László: Bűn); „A következő vödörnél... megállt a tulajdonosnő mellett” (uo.). A -nál, -nél rag ilyen esetekben pompás rövidítésekre ad alkalmat, mert ilyen szerke­zeteket helyettesít: e szavak kimondásakor, a második félliter bor fölszolgálásakor.

Az előzőkhöz hasonló, tömörített szerkezettel egyenértékű a -nál, -nél ragos névszó a következő mondatokban is: „Az atyus... egyszer csak megszólal a levesnél” (Mikszáth: A Noszty fiú); „Az ebédnél a hideg evőeszközök őfeléje villogtak” (Németh László: Bűn).

Neves íróinkat és költőinket híva tanúbizonyságul, példákat sorolok föl a -nál, -nél ragnak arra a használatára, amelyet a nyelvművelő kézikönyvek megróttak.

Petőfi: „És ím az étel és bor mellett És a zenének hanginál, Csapot, papot, mindent felejtett Csokonai Vitéz Mihály” (Csokonai); „Légy hűséges társam vándorlásaimnál” (János vitéz). - Arany: „Homályosan látott a szép napvilágnál” (Toldi). - Ady: „Kevesebb vért a köhögésnél, És a munkánál több erőt” (Álmodik a nyomor). - Móricz Zsigmond: „Százezer pengős megrendelésnél ez, barátom, húszezer pengőt jelent” (Rokonok); „Sok tőzeget elégetnek addig... míg lánykérés lesz a polgármester házánál” (Kerek Ferkó); „a bemutatkozásnál szót sem váltottak” (Rokonok). - Eötvös: „az első megtámadásnál futásnak fognak eredni” (Ma­gyar­ország 1514-ben). - Illyés Gyula: „Maradjunk továbbra is a megállapításoknál” (Puszták népe); „Négyéves korom felé egy ideig komoly idegrohamaim is voltak; a legelső egyik szombatesti fürdésnél lepett meg” (uo.). - Kolozsvári Grandpierre Emil: „Arra törekedtem, hogy mondanivalómat az elején kezdjem - ami modern regénynél, elbeszélésnél nem ilyen egyszerű” (Hullámtörők); „Én akkor még Balzacnál tartottam” (uo.); „Cs. Szabó is rend­szeresen foglalkoztatott a rádiónál” (uo.); „A boncolásnál kiderült, hogy a szíve egészséges” (Béklyók és barátok). - Tabi László: „Érdeklődtem Sanyi bácsinál is” (Tücsök és bogár); „hallottam, miként zsendül az élet annál a bizonyos másik vállalatnál” (uo.); „éppen az orvosodnál voltál” (uo.); „Mihamarább nyittassék tehát folyószámla a Magyar Nemzeti Banknál” (uo.). - Veres Péter: „mert a vasútnál az volt a hivatalos elv és gyakorlat, hogy” (Számadás); „a csődörrel, különösen a vízhúzásnál és a lajtvontatásnál elég sok bajunk volt”; „Egyik kocsis a pékeknél, a másik gyárban van” (uo.); „mint tizenkilenc után, az akkori földosztásnál” (Suli Kis Varga). - Karinthy Ferenc: „Még a beszállásnál úgy helyezkedett, hogy egészen közel férkőzzön a lányhoz” (Epepe); „fellobbantotta az öngyújtóját, és a lángjánál kiszedett az éjjeliszekrényén hagyott táskájából egy gyűrűt” (uo.); „Igen sok van belőlük az egész szavakat, fogalmakat rögzítő rendszereknél, például a kínaiban állítólag ötvenezernél is több” (uo.). - Szabó Magda: „Már besötétedik, mire haza mer térni, Emma lámpafénynél kézimunkázik” (Régimódi történet); „példátlan szerencsével az első össze­csapásnál úgy megsebesítette Otthot, hogy” (uo.); „a budapesti malmoknál tizedrangú hivatalnokoknak van annyi fizetségük, mint neki” (uo.); „Most férj, s lám, máris megbukott az első nehézségnél” (uo.). - Déry Tibor: „e pillanatban Hugo Victor »Nyomorultak« című regényének harmadik köteténél tartottak” (Felelet); „Egy finom úri családnál szolgált” (uo.); „De ha napközben észrevette, hogy esztergapadja körül akár a legkisebb baj van, például az áttétel akadozik a kapcsolásnál..., addig nem nyugodott, amíg ki nem javította a hibát” (uo.).

A nyelvhelyességi írások szerzői többek között azért is hadakoztak a -nál, -nél rag általuk helytelennek minősített használata ellen, mert szerintük a -nál, -nél rag ilyen használata túlontúl el van terjedve, és egyre inkább terjed. Az irodalmi művek figyelmes olvasása során szerzett tapasztalat nem igazolja ezt a megállapítást. A fölsorolt írói alkotások egyikében sem tudtam „kétkézzel” zsákmányolni olyan -nál, -nél ragos szavakat, amelyeket a dogmatikus nyelvmű­velők hibáztatni szoktak. Nem kellett ugyan tűvé tenni értük az írók összes műveit, de egy-egy könyvükben nem találtam sokkal több példát azoknál, amiket idéztem.

Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a -nál, -nél rag jelentéstartalmánál fogva alkalmasabb a lazább hely- és időviszonyítás, valamint a cselekvés és történés más, pontosabban meg nem határozható körülményeinek kifejezésére, mint a -ban, -ben, az -on, -en, -ön vagy a -kor rag. S ez a szerepe bizonyos mértékig megvan a -nál, -nél raggal szoros kapcsolatban álló -hoz, -hez, -höz és -tól, -től ragnak is.

SZEPESY GYULA