Karafiath Orsolya
Az átok-nap
Gyertya kellett, misztikus zene.
Éjfél, azzal a csönddel tele.
A kép egy újságból kivágva.
Tükör kellett, misztikus zene.
Levetkőzött, majd fel megint.
Következtet, következik.
Míg nincs értelme, így lehet.
Úgy is levetkőzöd megint.
Kimondtad, mintha súlya van.
Kifoszt, mitől lesz súlytalan.
Míg nincs értelme, így lehet.
Szinte mondod, súlya van.
Hogy soha, egyszer megfogadtad.
Mégis lett egy névtelen nap.
Lett a nap, hogy soha, mégis.
Névtelen lesz, megfogadtad.
Ha megfogant, most megszülessen.
Kérted, ne kérted volna szebben.
Lett a nap, hogy soha, mégis.
Mit szült, mi újra megszülessen.
A kép egy újságból kivágva.
Éjfél, tükörnek némasága.
Gyertya kellett, misztikus zene.
Kép és kép. Egymásba vágva. |
