„A bohóc olyan, mint az árnyék. Ott lesz mindig.
Mi lenne, ha azt kérdeznénk: Meghalt az árnyék?”
Federico Fellini
1
A tükörben
tartom bohócom:
ő az, aki
tüsszent, hogyha
túl hosszú a
szó, aminek nekifutok.
Ő
grimaszkodik, ha nyakkendőt kötök.
A sétatéren,
hogyha peckesen megyek,
lajhárléptekkel
kocog nyomomban.
Rám rappel a
tükörből,
ha Rolling
Stones-t dúdolnék épp.
Ha túl
súlyosat mondanék, a földre ül.
Néha
megszökik –
üres
olyankor a keret, hogyha belenézek.
Hírek jönnek
innen-onnan, mit követtem el;
próbálom
keresni ott, hol másképp nem járnék soha:
befordulok
egy sarkon, lemegyek egy pincekocsma-lépcsőn,
nem találok
rá sehol, de érzem:
hamarosan
újra visszanéz a tükörből,
s a nyelvét
nyújtja, grimaszkodik, csúfol.
2
A bohóc
kifelé szétterjed és befelé elmélyül. Megnő az orra, hasa, füle, szája, megnő a
mosolya. Mélyebb benne az éhség, mélyebb belül a vágy és pontosabb a tudás
arról, hogy mi a nevetés.
A bohóc
kifelé rekedten kiabál, befelé elnémul. A némaság annak beismerése, hogy minden
hang rekedt kiabálás.
A bohóc
ismeri az álmok anyagát, térdig, bokáig, nyakig áll benne, és kikiabál belőle.
Ha a bohóctól
elveszik a hangszerét, mondatát, rikkantásait vagy aznap éjjeli álmát, van neki
másik.
A bohóc soha
nincs egyedül, akkor sem, ha üres körülötte a tér.
Nincs bohóc
a másikja nélkül.
„A bohóc olyan, mint az árnyék. Ott lesz mindig.Mi
lenne, ha azt kérdeznénk: Meghalt az árnyék?”Federico Fellini
1A tükörben tartom bohócom:ő az, aki tüsszent, hogyhatúl hosszú a szó, aminek
nekifutok.Ő grimaszkodik, ha nyakkendőt kötök.A sétatéren, hogyha peckesen
megyek,lajhárléptekkel kocog nyomomban.Rám rappel a tükörből,ha Rolling
Stones-t dúdolnék épp.Ha túl súlyosat mondanék, a földre ül.
Néha megszökik –üres olyankor a keret, hogyha belenézek.Hírek jönnek
innen-onnan, mit követtem el;próbálom keresni ott, hol másképp nem járnék
soha:befordulok egy sarkon, lemegyek egy pincekocsma-lépcsőn,nem találok rá
sehol, de érzem:hamarosan újra visszanéz a tükörből,s a nyelvét nyújtja,
grimaszkodik, csúfol.
2A bohóc kifelé szétterjed és befelé elmélyül. Megnő az orra, hasa, füle,
szája, megnő a mosolya. Mélyebb benne az éhség, mélyebb belül a vágy és
pontosabb a tudás arról, hogy mi a nevetés.A bohóc kifelé rekedten kiabál,
befelé elnémul. A némaság annak beismerése, hogy minden hang rekedt kiabálás.A
bohóc ismeri az álmok anyagát, térdig, bokáig, nyakig áll benne, és kikiabál
belőle.Ha a bohóctól elveszik a hangszerét, mondatát, rikkantásait vagy aznap
éjjeli álmát, van neki másik.A bohóc soha nincs egyedül, akkor sem, ha üres
körülötte a tér.Nincs bohóc a másikja nélkül.
|