A mnemotechnikai verseknek egy
fajtáját képezik az olyan versek (szövegek), amelyek számneveket nem is
tartalmaznak, hanem a szöveg minden egyes szava betűinek száma
szolgáltatja a megjegyzésre szánt számsorozatot. Ez utóbbi versek főleg
sokjegyű szám, illetőleg hosszú tizedes tört számjegyeinek megjegyzésére
alkalmasak, amennyiben a számjegyek között nincs nulla (hacsak nem akarjuk a
"nullá"-t gondolatjellel kifejezni, ami a versköltő munkáját még
jobban megnehezítené, vagy pedig 10 betűs szóval fejezni ki a zérót)
A jó pi-versek sok számjegyet adnak
meg és szigorúan a tárgynál maradnak. Ezeknek a kritériumoknak csak igen kevés
mű tud eleget tenni (az idegen nyelvű változatokat is beleértve).
Minden idők legjobb — a fenti
kritériumoknak eleget tevő — magyar nyelvű pi-versét Szász Pál matematikus írta 1952-ben:
|
3
1 4 1
5 9
|
|
Nem a régi s durva
közelítés,
|
|
2
6 5 3 5
|
|
Mi szótól szóig így kijön
|
|
8 9
|
|
Betűiket számlálva.
|
|
7
9 3
|
|
Ludolph eredménye már,
|
|
2
3
8 4 6
|
|
Ha itt végezzük húsz
jegyen.
|
|
2
6 4
3 3 8
|
|
De rendre kijő még tíz
pontosan,
|
|
3
2
7 9
|
|
Azt is bízvást ígérhetem.
|
azaz 3,141 592 653 589 793 238 462 643
383 279 ...