Hétfő, 2017-11-20, 5:08 PMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Belépés

Keresés

Naptár

«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Blog
Főoldal » 2012 » Augusztus » 17 » Kovács András Ferenc - parafrázisaiból
11:09 AM
Kovács András Ferenc - parafrázisaiból

Kovács András Ferenc: Születésnapomra. Plágium!

 

Harmincnégy éves lettem én:

nem bódít versen vett remény,

se bű,

se báj.

 

A mennybolt menten rámborul:

nem éltem jól, sem jámborul,

csupán

bután.

 

Mint kínon égő ékezet,

lobog világom: létezek!

Enyém

e fény!

 

Hallom: vagyok, mert nem vagyok,

hisz bennem nem rág, nem ragyog

serény

erény…

 

Azt mondják, arcom régi maszk:

miért is vágok én grimaszt,

ha kell,

ha nem?

 

Divatbölcs egy sem érti tán:

helyettök lettem én vidám

iszony.

Bizony.

 

Magamnak túl nehéz terű

vagyok – nem vált meg vers, se bű,

se báj.

Sebaj.

 

 

Weöresiáda.

 Váteszi szózat utókoromhoz!

 

Suhanc leszek még, 116 éves,

De jó madzsar dzserek, sőt barna kislány,

S megkérdem akkor, költők barma, pislán:

Mit ér az ember, mit hiszen, ha téves?

 

Fityiszt sem értem: mért van abban érdem,

Ha földön játszom, mászok bamba térden,

S ti már fölöttem fontoskodva le s fel

Tudós felnőttként jártok… Tompa testtel

 

Átléptek rajtam, ám belémbotoltok,

Míg firkálok perzsára, lomha porba…

Számomra szimplák, frissek lenn a dolgok:

Egymásba huttyan tartalom s a forma!

 

Nem tudhatjátok: lelkem merre leng át,

Mily végtelenbe tart? Kit érdekelne –

Mint bomlik szét egy rímmel férces elme?

Aggult versemre köttök víg pelenkát,

 

Akárha volnék ükunokám kölke,

Ki e világot tőlem örökölte…

Makacs kacsótok, oh, minőket ír rám,

Hogy ígymegúgy, teljessé lőn a lírám:

 

Majdnem lefőztem Sziszt, Aranyt, Balassit,

Babits Mihályt, s úgy nézek föl Weöresre,

Miközben létem öntudatba lassít,

Mint alperes néz fürgébb fölpörösre,

 

Habár lehetnék szőke, kosztolányis,

Attilásabb, árpádosabb, gyulásabb,

Tajtékzóbb, mint a paprikás gulyáshab –

Élhetnék persze Kölnben, Ozsdolán is,

 

Párizsban bandibb lennék, egyre gyónibb,

Akár szabolcskás vitrinekben ó-nipp,

Vereczkén Verlaine volnék, rétyi Rimbaud,

S ha forrna még vénámban égi tempó,

 

Túltennék tán Reményiken reményben –

Marnék, ha tűrnek, tűrném, hogyha marnak,

Bölcsen szavalnék most e költeményben:

Jó volnék végre vátesznek, magyarnak!

 

Szátok mögöttem majd röhögjön össze,

Ifjak, jövendő vének – ím, kibírtam,

Pedit rút rigmust ennél többet írtam…

Bús párka sorsom bármiként bögözze –

 

Csak nőjetek, maradjak én gügyének,

Nem ártok nyelvnek, senki népügyének:

Szép balgaságom nem székfoglalón áll,

Hű hazugságom igazabb a szónál.

float:XX :center
Megtekintések száma: 213 | Hozzáadta:: Messalina | Helyezés: 4.0/1
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Copyright MyCorp © 2017 | Ingyenes honlap létrehozása с uCoz