Hétfő, 2017-11-20, 5:09 PMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Belépés

Keresés

Naptár

«  Augusztus 2012  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Blog
Főoldal » 2012 » Augusztus » 16 » Bányai János: József Attila a Vajdaságban
9:03 PM
Bányai János: József Attila a Vajdaságban

József Attila születésének századik évfordulója, a méltán nagy érdeklődésre számot tartó emlékév alkalmat adhat arra is, hogy megvizsgáljuk költészetének vajdasági magyar recepcióját és hatástörténetét, hogy felmérjük, miként alakult és kialakult-e mifelénk a József Attila-kultusz, meg hogy ennek milyen dokumentumai vannak. És arra is alkalom az emlékév, hogy felmérjük, miként fogadta, ha befogadta, a szerb, részint a horvát, a szlovén és a macedón irodalom József Attila költészetét. Arra is lehetőség mutatkozik, hogy áttekintsük József Attila vajdasági magyar irodalmi jelenlétét, például a József Attilát idéző versekben, nem utolsósorban azokban a zeneszámokban, amelyek vajdasági magyar komponista szerzeményei... Van mire hivatkoznunk, akár még dicsekvésre is jogunk van, amikor József Attila jelenlétéről beszélünk a vajdasági magyar művelődésben és irodalmi - akár az "iskolai" - kultúrában.

József Attila költészetéből, közvetlenül a második világháború előtt, l940 decemberében, a Híd Könyvtár sorozat tizedik füzeteként, a majd hamarosan betiltásra kerülő Híd folyóirat válogatást adott ki. A válogatás Stern Emil munkája, aki 1942-ben tűnt el. (Mondtam már, vannak a Hídnak mártírjai.) A mindössze huszonegy verset tartalmazó harminckét oldalas füzet megjelenése és a hozzá fűződő, még feltárásra váró befogadástörténeti dokumentumok jelzik, hogy József Attila korán helyet kapott a vajdasági magyar irodalmi gondolkodásban és kultúrában. Ez egyúttal a később kialakuló József Attila-kultusz első állomása is. A válogatás megjelenése előtt - Pastyik László kutatta fel - József Attiláról először a szabadkai Bácsmegyei Napló 1928. évi karácsonyi számában esik említés. Három versét, a Karácsonyt, a Jónál jobbat és az Öröklétet közli az újság. A Napló a költő haláláról is megemlékezik 1937-ben, miként a Híd is. A Hídban a nekrológnak a válogatott kötetet is összeállító Stern Emil a szerzője. Pastyiktól tudjuk, hogy "Stern Emil a Híd 1940. évi októberi számában Fekete Béla álnéven József Jolán József Attila könyvét ismertette, a decemberiben pedig József Attila címmel jelentetett meg egy nagyobb lélegzetű tanulmányt".

Részben ennek az alapozásnak köszönhetően kerülhetett sor a háború után, 1952-ben, József Attila összes versei és műfordításai kiadására. A hazai József Attila-összest B. Szabó György rendezte sajtó alá. A kiadásnak vannak "polemikus" aspektusai, ezért fontos volna szemügyre venni a kiadás irodalom- és művelődéspolitikai vonatkozásait. Külön kutatás tárgya lehet B. Szabó Györgynek a vajdasági magyar József Attila-recepció és -kultusz kialakításában vállalt szerepe, aminthogy az is, hogyan teremtette meg a kiadáshoz l951-ben készült előszavában a könyv sajtó alá rendezője a maga, a későbbiektől részben eltérő, József Attila-képét. (Erről Bosnyák István írt alapos, szinte mindenre figyelő tanulmányt.) A József Attila-összes kiadása után, l953-ban jelenik meg Újvidéken Fejtő Ferenc József Attila az útmutató című, három tanulmányt, a címadó mellett a József Attila Ars Poetica-ja és a József Attila költészete című tanulmányt tartalmazó kötete. (A kötetről Utasi Csaba írt értékelő tanulmányt.) Az akkor már és mindmáig Párizsban élő Fejtő József Attila legközelebbi baráti köréhez tartozott, és majd jóval később, egy tévéinterjú keretében mondja el Újvidéken a kis kötet megjelenésének körülményeit, és beszél az emlékező barát közvetlen hangján József Attiláról.

Nyilván a háború előtti válogatást, majd az 1952-es "összes" kiadását és Fejtő Ferenc könyvét követően lehetett József Attila a vajdasági magyar tankönyvek egyik legtöbbször emlegetett és idézett szerzője. Igen fontos mai szemmel megvizsgálni József Attila költészetének helyét a vajdasági magyartanításban, mert éppen ebből következően alakulhatott tovább, nem mindig e költészet jelentőségéhez méltó módon, mind a vajdasági magyar József Attila-recepció, mind pedig az egymást követő évfordulók során a sajátos (helyi) jegyeket is magán viselő József Attila-kultusz. A kultusz része, hogy Gobby Fehér Gyula-forgatóköny alapján, 1975-ben, Vicsek Károly Fekete glóbusz címen tévéfilmet forgatott, amelyben a főszerepet, a Cseh Károlyt alakító, szépemlékű Soltis Lajos elmondta József Attila A hetedik című versét. Úgyszintén a kultusz részének tekinthető a korai Symposion, majd az Új Symposion Gerold László által feltárt József Attila-képe.

Pastyik László, Bosnyák István, Utasi Csaba és Gerold László említett írásai a Hungarológiai Közlemények l981. szeptemberi, sorrendben 48. számban olvashatók. 1981 májusában rendezték meg, hazai és külföldi részvevőkkel az első vajdasági magyar József Attila-konferenciát az akkori Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetében. Ennek a tanácskozásnak az anyagát közli a folyóirat említett füzete.

Hogy József Attilának már az ötvenes években kitüntetett helye volt a vajdasági magyar irodalmi kultúrában, mi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint Bori Imre és Major Nándor vitája József Attila egyik költői képe körül a Híd folyóiratban. Ez a vita tekinthető a vajdasági magyar irodalom háború utáni történetében az első részben ideológia- és politikafüggetlen, a szó igazi értelmében "irodalmi" vitájának, aminek ha nem is közvetlenül, de közvetetten mindenképpen szerepe lesz mind a Híd folyóirat szerkesztéspolitikájának átalakításában, mind a később jelentkező irodalmi nemzedékek fogadtatásában.

E polémia is jelzi, hogy irodalmi kultúránkban folyamatos a József Attila-értés története. Bori Imre rendszeresen és elmélyülten foglalkozik József Attila költészetével, vállalva a szembesülést és vitát is az ötvenes, a hatvanas és a hetvenes évek magyarországi hivatalos irodalompolitikai József Attila-képpel. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján elkészül Bori Imrének máig kiadatlan József Attila-monográfiája. (Ennek sajtó alá rendezése és kiadása az évfordulótól függetlenül is a vajdasági magyar irodalomtudomány és könyvkiadás nagy és rendkívül időigényes feladata.) Sorozatban jelennek meg folyóiratokban és lapokban Bori Imre József Attila-tanulmányai, -esszéi és -cikkei. Rendszeresen ír és mindig kritikusan a József Attila-filológia új eredményeiről, és máig időszerűen jelöli ki József Attila helyét a magyar történeti avantgárd irodalmi törekvései között.

Az ötvenes években induló másik folyamat József Attila költészetének befogadástörténete az akkori Jugoszláviában. Ennek - ismét Pastyik Lászlótól - egyetlen előzményéről tudunk: "József Attila első szerb, s talán egyben első idegen nyelvű fordítását ugyanis ő (Todor Manojlović) jelentette meg 1930-ban a Srpski književni glasnikban. A Szeretnének (fordításban: Voleli bi me) c. versről van szó." A szabadkai Rukovet folyóirat fordításközlései, Lazar Merković munkái, után jelenik meg l961-ben, Ady és Radnóti köteteivel együtt, az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában és Danilo Kiš fordításában az első szerb nyelvű, pontosabban kétnyelvű József Attila-kötet, majd hamarosan ezt követi egy belgrádi, viszonylag sikertelen kötet Bogdan Čiplić fordításában, Ivan Ivanji utószavával. Majd egy válogatás a Novija mađarska lirika (1970) című, Kiš és Ivanji szerkesztette antológiában. Előtte szintén Danilo Kiš ad hírt József Attiláról, amikor a zágrábi Forum folyóiratban leközli Juhász Ferenc József Attila sírja című versét. Kezdetét veszi tehát József Attila szerb irodalmi befogadásának története, amelynek igazi irányait, de részleteit sem ismerjük kellő alapossággal. A szerb, de nyilván a horvát, a szlovén József Attila-kép a vajdasági magyar irodalomban és kultúrában kialakított József Attila-értelmezésnek a folyománya, ami azt jelenti, hogy szoros összefüggés tárható fel József Attila vajdasági (kisebbségi) magyar olvasata és a fordítások nyomán kialakult délszláv olvasatok között.

Érdemes volna ezért újra feltárni és elemezni József Attila vajdasági magyar befogadástörténetét. Ezzel együtt a József Attila-fordítások és -értelmezések magyar-délszláv kapcsolattörténeti aspektusait.

Hiszen József Attila költészete a magyar költészet megértésének külön és kitüntetett fejezete. Ennek a fejezetnek kutatása és feldolgozása soha be nem fejezhető befogadás- és megértéstörténet. Minden, ami közelről vagy távolról hozzáad valamennyit ehhez a történethez, emlékezés vagy értelmezés, kiállítás vagy versmondás, bármilyen dokumentum formájában megbecsülést és tiszteletet érdemel, mert József Attila költészetének befogadása és megértése most is önmegértésünknek egyik legfontosabb állomása. Ne elégedjünk meg, és ne süppedjünk bele az évfordulókkor szokásos közhelyek ismételgetésének ingoványába, még akkor sem, ha a közhelyek között akadnak igazak is, de ne is gondoljuk, hogy a kutatások velünk kezdődnek: vannak bizony, és nem is akármilyen, sokszor vitára késztető előzményei mai vajdasági magyar József Attila-értésünknek.

 

Megtekintések száma: 154 | Hozzáadta:: Messalina | Címkék (kulcsszavak): József Attila | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Copyright MyCorp © 2017 | Ingyenes honlap létrehozása с uCoz