Kedd, 2017-12-12, 6:26 AMFőoldal | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Belépés

Keresés

Naptár

«  Október 2012  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Blog
Főoldal » 2012 » Október » 11 » Balázs Imre József: Saját bohóc
2:08 PM
Balázs Imre József: Saját bohóc

„A bohóc olyan, mint az árnyék. Ott lesz mindig.

Mi lenne, ha azt kérdeznénk: Meghalt az árnyék?”

Federico Fellini

1

A tükörben tartom bohócom:

ő az, aki tüsszent, hogyha

túl hosszú a szó, aminek nekifutok.

Ő grimaszkodik, ha nyakkendőt kötök.

A sétatéren, hogyha peckesen megyek,

lajhárléptekkel kocog nyomomban.

Rám rappel a tükörből,

ha Rolling Stones-t dúdolnék épp.

Ha túl súlyosat mondanék, a földre ül.

Néha megszökik –

üres olyankor a keret, hogyha belenézek.

Hírek jönnek innen-onnan, mit követtem el;

próbálom keresni ott, hol másképp nem járnék soha:

befordulok egy sarkon, lemegyek egy pincekocsma-lépcsőn,

nem találok rá sehol, de érzem:

hamarosan újra visszanéz a tükörből,

s a nyelvét nyújtja, grimaszkodik, csúfol.

2

A bohóc kifelé szétterjed és befelé elmélyül. Megnő az orra, hasa, füle, szája, megnő a mosolya. Mélyebb benne az éhség, mélyebb belül a vágy és pontosabb a tudás arról, hogy mi a nevetés.

A bohóc kifelé rekedten kiabál, befelé elnémul. A némaság annak beismerése, hogy minden hang rekedt kiabálás.

A bohóc ismeri az álmok anyagát, térdig, bokáig, nyakig áll benne, és kikiabál belőle.

Ha a bohóctól elveszik a hangszerét, mondatát, rikkantásait vagy aznap éjjeli álmát, van neki másik.

A bohóc soha nincs egyedül, akkor sem, ha üres körülötte a tér.

Nincs bohóc a másikja nélkül.

„A bohóc olyan, mint az árnyék. Ott lesz mindig.Mi lenne, ha azt kérdeznénk: Meghalt az árnyék?”Federico Fellini
1A tükörben tartom bohócom:ő az, aki tüsszent, hogyhatúl hosszú a szó, aminek nekifutok.Ő grimaszkodik, ha nyakkendőt kötök.A sétatéren, hogyha peckesen megyek,lajhárléptekkel kocog nyomomban.Rám rappel a tükörből,ha Rolling Stones-t dúdolnék épp.Ha túl súlyosat mondanék, a földre ül.
Néha megszökik –üres olyankor a keret, hogyha belenézek.Hírek jönnek innen-onnan, mit követtem el;próbálom keresni ott, hol másképp nem járnék soha:befordulok egy sarkon, lemegyek egy pincekocsma-lépcsőn,nem találok rá sehol, de érzem:hamarosan újra visszanéz a tükörből,s a nyelvét nyújtja, grimaszkodik, csúfol.
2A bohóc kifelé szétterjed és befelé elmélyül. Megnő az orra, hasa, füle, szája, megnő a mosolya. Mélyebb benne az éhség, mélyebb belül a vágy és pontosabb a tudás arról, hogy mi a nevetés.A bohóc kifelé rekedten kiabál, befelé elnémul. A némaság annak beismerése, hogy minden hang rekedt kiabálás.A bohóc ismeri az álmok anyagát, térdig, bokáig, nyakig áll benne, és kikiabál belőle.Ha a bohóctól elveszik a hangszerét, mondatát, rikkantásait vagy aznap éjjeli álmát, van neki másik.A bohóc soha nincs egyedül, akkor sem, ha üres körülötte a tér.Nincs bohóc a másikja nélkül.

Megtekintések száma: 267 | Hozzáadta:: Messalina | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Név *:
Email *:
Kód *:
Copyright MyCorp © 2017 | Ingyenes honlap létrehozása с uCoz